Jump to Navigation

Purim

Purim ünnepének neve az akkád puru, azaz sors szóból származik. Az ünnep időpontja ádár hónap 14-e (Jeruzsálemben ádár 15-e), a polgári naptár szerint e dátum februárra vagy márciusra esik. 


Purimot gyakran zsidó farsangnak is nevezik. Az ünnep keletkezésének történetét nem a Tórában, hanem a Biblia egyik utolsóként írott könyvében, Eszter tekercsében találjuk. E könyv cselekménye, noha bővelkedik fordulatokban, alapvetően egyszerű. Az események színtere Áchásvéros perzsa király (pontos azonosítása lehetetlen, de talán I. Xerxészről lehet szó, aki i.e. 485-464-ig uralkodott) birodalma. (Ha ez így van, akkor az események i.e. 483 és i.e. 473 között, hozzávetőleg 100 évvel a Salamon király által épített első jeruzsálemi szentély lerombolása után játszódnak.) A cselekmény egyik szála szerelmi történet: Áhchásvéros első felesége, Vásti királyné kegyvesztett lesz, és helyére egy fiatal zsidó nő, Eszter kerül, aki meghódítja az egész udvar és a király szívét is, de mindeközben titokban tartja származását. A cselekmény politikai szála egy Hámán nevű udvari elöljáró és a zsidóMordekháj, egy másik udvari politikus konfliktusával indul. Hámán nemcsak Mordekháj halálát kívánja, hanem a birodalom összes zsidó lakosának kiirtását tervezi, és Eszter királyné Mordekhájjal együttműködve csak nagy nehézségek árán tudja meghiúsítani Hámán szándékát. Végül Hámán és a zsidók ellenségei elbuknak, Mordekháj királyi helytartó lesz, és a zsidók sorsa jóra fordul.

 

Történelmi kérdés: Lehet-e egy monoteista vallási ünnepnek pogány eredete? Talán semelyik zsidó ünnep nem veti fel olyan élesen ezt a kérdést, mint purim, melyet több pogány ünneppel is kapcsolatba lehet hozni. Vannak ugyan történészek, akik szerint a bibliai történet számos része igazolható régészeti leletekkel, ám más történészek szerint az ünnep egyértelműen nem zsidó eredetű. Purim számos hasonlóságot mutat például a babilóniai újévvel, ahol az istenek sorsvetéssel határozzák meg a népek következő évi sorsát. A babilóniai újév ünnepéhez kapcsolódik Marduk főisten és Istár istennő győzelme az idegen és gonosz Hummun istenség felett. (A purimi történet hőseinek neve Mordekháj, Eszter és Hámán határozottan emlékeztet a babilóniai istenségek neveire.) Mások a görög pithoigia (a boros kancsók megnyitásának ünnepe) ünnepben vélik felfedezni purim elődjét, amit többek között az támaszthat alá, hogy purim szokásaihoz sokak szerint a mértéktelenségbe hajló borfogyasztás is hozzátartozik. Nemcsak az ünnep eredete bizonytalan, hanem a klasszikus zsidó források alapján (Lásd: Babilóniai Talmud, Megilá 4a) az is valószínűsíthető, hogy egyes, napjainkban már alapvető fontosságúnak tekintett purimi szokásokkal kapcsolatban is még meglehetősen későn, a i.sz. 3. században is bizonytalanság volt a Talmud bölcsei körében (pl.: Eszter könyvének zsinagógai felolvasása). Lehetséges, hogy egy pogány eredetű, de a nép körében elfogadottá vált ünnepről volt szó, amelyet a vallási elit csak később “judaizált”.

 

Vallási kérdés: Eszter könyve több szempontból is kirí a bibliai könyvek közül, hiszen Isten neve egyáltalán nem szerepel benne, és a zsidó vallásgyakorlatra, azaz a Tóra parancsolatainak megtartására legfeljebb utalásokat találhatunk. A könyv narrátora tárgyilagos semlegességgel meséli el a történetet, nem derül ki belőle, hogy az események irányítójának Istent vagy a vak Sorsot tarja, és az is kétséges, hogy a zsidók Istennek adnak-e hálát a történet végén a szerencsés fordulatért.

 

Szokások problémája: A purimi szokások némelyike meglehetősen problémásnak tűnik a zsidó jog szempontjából. Purimkor elfogadott jelmezbe öltözni és ennek keretében az is megengedett (a többségi vélemény szerint), hogy férfiak női, illetve nők férfiruhát öltsenek, ami pedig különben súlyos vallási tilalomba ütközik.

Noha a zsidó jog általában határozottan helyteleníti a mértéktelen italozást, purimkor megengedett – sőt, egyes vélemények szerint kötelező – annyit inni, hogy az ünneplő ne tudja megkülönböztetni “az áldott Mordekháj” nevét az “átkozott Hámán” nevétől. (Tekintve, hogy a történet pozitív, illetve negatív főszereplőiről van szó, a fogyasztandó italmennyiség tetemesnek tűnik.)

 

Erkölcsi kérdés: Eszter könyve felvet egy erkölcsi problémát is: a harcok során a zsidók megölték 75 ezer rájuk támadó ellenségüket. Igaz, önvédelemből cselekedtek, de ezzel együtt visszásnak és a zsidó hagyomány szellemével ellentétesnek tűnik az ellenségeink halálán örvendezni, hiszen éppen Eszter könyve és a gonoszok bukása kapcsán szögezi le egy talmudi szöveg (Babilóniai Talmud Megilá 10b), hogy amikor az egyiptomi kivonulás idején a zsidókat üldöző ellenséges sereget elnyelte a tenger, akkor Isten elhallgattatta a diadaléneket zengő angyalokat, mondván, hogy helytelen az örvendezés Isten teremtményeinek vesztekor.

A purim felvetette problémák után rátérünk az ünnep tanította értékek tárgyalására.

 

2352038559_b236e459c5

 

 

Vallási érték: Isten neve ugyan nem szerepel a történetben, de talán éppen ezért a rabbinikus magyarázatok purim kapcsán azt hangsúlyozzák: az isteni gondviselés gyakran nem nyílt csodákban, hanem rejtelmes, csak az avatott szem számára látható módon irányítja a történelem minden apró részletét. A magánélet, a személyes siker, a történelmi sors mind az isteni akarattól függ, még akkor is, ha ennek belátására, felismerésére maguk a szereplők is képtelenek. E történelemszemlélet szerint nincs véletlen, vagy történelmi szükségszerűség, hanem Isten a személyes és a nemzeti sors aktív, noha láthatatlan irányítója.

 

Társadalmi érték: Purim a zsidó nép fizikai megmenekülésének emléknapja; legfontosabb szokásai ezt a tartalmat tükrözik: mindenki köteles 1. ajándékot küldeni egy ismerősének (héberül: misloách mánot, jiddisül:slách monesz), 2. adományt adni két rászorulónak (héberül: mátánot láevjonim), és 3. lakomát (héberül: szeudá) tartani. E szokások megtartása erősíti a társadalmi szolidaritást, a sorsközösség érzését, az egymás iránti felelősséget.

Külön érdemes megjegyezni, hogy a koldusok, akik maguk is adományokból élnek, szintén kötelesek adományt adni egy másik rászorulónak. E parancs értelme éppen az, hogy mint a társadalom minden egyéb tagja, ők is megtapasztalhassák az adás örömét, a mások iránti felelősségvállalás kötelességét, és semmiképpen ne érezhessék úgy, hogy ők csak a másokra rászoruló, haszontalan élősködői a társadalomnak.

 

Erkölcsi érték: Eszter könyvéből (9:17) egyértelműen kiderül, hogy a vidám ünneplés nem az öldöklésre emlékeztet, hanem a harcok végére, a megbékélésre és a megmenekülésre. A harcok évfordulójára, ádár hónap 13-ára a vallási törvények böjtöt írnak elő, nem örvendezést.

 

_____

A zsidó hagyomány ősi és modern szövegek folyamatos tanulására, értelmezésére és újraértelmezésére épül. A tanulás többnyire párokban zajlik, és ketten vagy többen próbálják közösen értelmezni a szövegeket. Általában annál hatékonyabb minél több és mélyebb kérdést sikerül felvetni, éppen ezért a jesivában, azaz a hagyományos zsidó tanházban az elismerés komoly jele, ha valakiről azt mondják: „Jól tud kérdezni!”. Az alábbiakban purimhoz kapcsolódó két rövid szöveget idézünk, és arra bátorítunk mindenkit, lehetőleg másokkal közösen, értelmezze és tanulja azokat. A tanulást segítendő minden szöveghez kapcsolódóan feltettünk néhány kérdést, de természetesen számos más kérdés is feltehető!

 

1. szöveg: Eszter könyve, 9. fejezet

20Mordekháj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött mindazoknak a zsidóknak, akik Áchásavéros király tartományaiban laktak közel vagy távol, 21és kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg az ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre. 22Mert ezek azok a napok, amelyektől kezdve a zsidók nyugton lehettek ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.

Kérdések a továbbgondoláshoz:

1. A bibliai szöveg hogyan viszonyul a purimról szóló anyagunkban felvetett erkölcsi kérdéshez? Alátámasztja az arra adott választ, vagy gyengíti?

2. Ha csak ezt a szöveget ismernénk, akkor mit gondolnánk Susán purimról?

3. Hogyan magyaráznátok e szöveg alapján a mátánot láevjonim és a misloách mánot előírásainak részleteit?

 

2. szöveg -  Babilóniai Talmud, Megilá 7a

“Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.” (Eszter 9:22) – Rabbi Joszef tanulta belőle: ajándékokat küldeni egymásnak: két adagot ugyanannak az embernek. Ajándékot a szegényeknek: két ajándékot, két rászorulónak.

Kérdések a továbbgondoláshoz:

1. A bibliai szöveg hogyan igazolja Rabbi Joszef következtetéseit a parancsolat részleteit illetően?

2. Milyen más értelmezést tudnál elképzelni? Írd meg a saját magyarázatodat az idézethez!

Háttér információ: Rabbi Joszef a 3.-4. században élt Babilóniában. A Talmud szerint lenyűgöző memóriája volt, de súlyosan megbetegedett és mindent elfelejtett. Tanítványa, Ábájé újra megtanította mindarra, amit korábban tudott.

Forrás: http://haver.hu/zsidosagrol/unnepek/purim/    





by Dr. Radut.