2019. január 15.A TEHETSÉGHÁZ RÓMÁBAN JÁRT
„Róma mellett eltörpül a többi olasz város mind… Máskor is messzefutó sejtelmeket ébresztettek benne az utcák és a házak, de soha annyira, mint Róma utcái és palotái, romjai és kertjei. Bolyongani a teatroMarcello irdatlan falai között, vagy megbámulni a Fórumon, hogyan nőnek ki a kis barokk templomok antik oszlopok között, vagy valamelyik dombról lenézni a Regina coeli-börtön csillagalakjára, vagy kóborolni a gettó sikátoraiban. Vagy különös udvarokon átmenni a Santa Maria sopra Minervából a Pantheonba, melynek nagy, malomkerék tetőnyílásán át sötétkék nyáresti ég néz alá – ezzel teltek napjai…
Most végre van egy hely a világon, ahol van miért lennie, egy hely, aminek értelme van. Ezt az értelmet érezte magatudatlanul, napok óta Róma utcáiban, házaiban, romokban és templomokban, mindenütt.”
/Szerb Antal: Utas és holdvilág, részletek/
Rómáról nehéz beszélni; vagy megérinti az embert egy életre, vagy elvész a hömpölygő turistafolyamok, szelfiző japánok áradatában. Azt hiszem, sikerült a jobbik megoldást választanunk…
A közismert látnivalók, Trevi kút, Colosseum, Navona tér, Campo de'Fiori mellett megnéztünk rejtett szépségeket, román templomokat, XIII. századi mozaikokat, jártunk a gyönyörűséges Villa Farnese-ben, megnéztük a Quirinale Ovidiushoz kapcsolódó kiállítását, és természetesen ettünk pizzát és fagylaltot. Hogy ne csak a kultúrának adjunk, bejártuk a Porta Portese ócskás piacát is.
Hazatérvén kedden itt Pesten esett a hó, és mi arra gondoltunk, hogy hétfőn délben, kabát nélkül üldögéltünk egy pálmafa alatt a napfényben, ugyanis 16 fok volt.
Általános vélemény: Rómába vissza kell menni!
