Jump to Navigation

Kibuci Bucik a sajtóban

2015. július 09.

Kibuci Bu-cikk a Szabad Földben


Már online is olvasható a július 3-án megjelent cikk.

http://www.szabadfold.hu/aktualis/arva_temeto_gazdat_keres

A Kibuci Bucikra maradt a hatalmas munka - Árva temető gazdát keres

Szerző: Szijjártó Gabriella

MINTEGY 1600 IZRAELITA TEMETŐ található Magyarországon, jó részük elhanyagolt állapotban. Ugyanis kevés helyen van zsidó közösség, amely a sírokat gondozni tudná – a holokauszt idején „kiirtották” őket. Az ország hét évtizedes adósságát rendezi most azzal, hogy a kormány több százmillió forinttal segíti a zsidó temetők rendbetételét – a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, civil önkéntesek és diákok, tanárok értékmentő munkáját. Akik olykor nemcsak a sűrű bozóttal, de korunk gyűlölködőinek rongálásával is szembesülnek.

Ki tudja, mikor és miért dőlt el a nehéz sírkő – ám most, némi küzdelem árán, újra felállítja néhány Kibuci Buci. Jöhet a drótkefe, majd egy kis csiszolás után előbukkan a korábban olvashatatlan írás: „Itt nyugszanak áldott emlékű Löwy Lipót földi maradványai. Meghalt 1897. május 16., életének 70. évében.” Pár lépésre tőle Lőwy Ignácz alussza örök álmát, aki „meghalt 1895. márc. 1., 80 éves korában. Béke hamvaira!” A sírkövek túlsó oldalán ugyanez olvasható héberül. A kétnyelvű feliratok arról árulkodnak, hogy ezek a csákvári zsidó elhunytak már beolvadtak az akkori helyi közösségbe.

A Fejér megyei Csákváron járunk, a régi keresztény temető hátsó részén, a zsidó sírkertben. Második napja dolgoznak itt a budapesti Lauder Javne Iskola diákjai tanáraikkal, úgy negyvenen, hogy a holokauszt idején elárvult temetőt visszafoglalják a bozóttól. Előző nap szinte csak vágták, irtották, hordták az áthatolhatatlan növénydzsungelt, hogy ráleljenek a mintegy 60-70 sírkőre; ma már a gyökérkeféké és a csiszolópapíroké a főszerep, meg az izomerőé ásás idején és a sírkövek felállításakor.

Odoemelam Emekának rosszul indult az egyhetes táborozás, a második napon egy szerencsétlen esés miatt az orvosi ügyeleten kötött ki. A fiú sérült karját bekötözték, ám az ép másikkal makacsul keres magának munkát.

Általában tízéves kortól jöhetnek a gyerekek a Kibuci Bucik nyári táborba, többségükből „visszajáró” lesz. Olyannyira, hogy például Nagy Máté már nem a Lauder iskolában tanul, de a zsidó hagyományőrző és temetőmentő, nem utolsósorban vidám közösség változatlanul idevonzotta. Miért? – kérdez vissza elgondolkozva, miközben a fűben szusszan egyet, aztán mesélni kezd. Családjának anyai ága zsidó származású. A nagymamáék azért élték túl a II. világháborút, mert erdélyi rokonokhoz menekültek, ott húzták meg magukat álnéven. A nagyapjának 17 évesen a gyűjtősorból sikerült megszöknie, majd bujkálnia kellett, ám a szülei odavesztek a koncentrációs táborban.

– Nem árt tisztázni: a régi zsidó temetőkben nem a holokauszt áldozatai nyugszanak, hiszen ezek a síremlékek régebbiek, 100–150 évesek – magyarázza Kósa Tamás táborvezető tanár. – Mégis van összefüggés. Ezek a sírkertek azért maradtak „árván”, mert 1944-ben több mint 400 ezer vidéki zsidót deportáltak koncentrációs táborokba. A települések szinte teljes zsidó lakosságát elhurcolták és ártatlanul kivégezték. Legtöbbször nem maradt senki a családból, aki a régi sírokat gondozta volna.

*

Szántó. Bruszt. Klein I. Stauber. Fischer. Klein G. Reichard. Komjádi. Kohn J. Redl L. Khon M. Redl S. – ezek a zsidó családnevek sorjáznak Csákváron, az emlékmű tábláin. A holokauszt helyi áldozatai.

– Tavaly az egyesületünk, a Vértes Múzeum Baráti Köre azért éppen ebben a parkban emeltette az emlékművet, mert innen pár méterre állt a zsinagóga 1909-től ’44-ig. Amíg le nem rombolták – kalauzol Bodrogai Gyuláné. – Minden zsidót elvittek a településről, gyerekeket és felnőtteket, úgy negyven embert. Egyedül Fischer Imre tért vissza Birkenauból. Ő viszont nem bírt itt maradni, úgy tudjuk, a fővárosba költözött.

Erzsike néni nyugdíjas tanárnő, lelkes lokálpatriótaként kísér a helytörténeti múzeumban is. Régi fényképek és dokumentumok őrzik a Kohn-bolt, a Klein-fakereskedés, a Reichard-vegyeskereskedés és a többiek emlékét. A kisgyermekként odaveszett Kohn Katalint egy fonott kiskosár idézi meg, piros alapon fehér pötytyös anyagból varrtak bele bélést – egy ugyanilyenben hordta mindennap az ételét, amikor kisiskolásként az apácákhoz sietett. Ez is nála volt, amikor a családjával együtt elhurcolták. Egykori csákvári barátnője elájult, amikor nemrég, hosszú évtizedek múltával az auschwitzi múzeumban viszontlátta a kiskosarat.

– Pár éve Tóth Árpádné Marcsi sorra járta kisvárosunk legöregebbjeit, és arra kérte őket, írják le mindazt, amire még emlékeznek a helyi zsidó családokkal kapcsolatban – mutatja Erzsike néni a kockás füzeteket. Szinte az utolsó órákban jegyezték fel a hétköznapi történeteket, ízeket és hangulatokat. Szántóékról. Brusztékról. Kleinékről. Redlékről. És a többiekről.

Fejér vármegye 21 500 főnyi teljes zsidó lakosságát igen rövid idő, 11 nap alatt telepítették ki. Kassán át Auschwitzba deportálták őket.

*

Az idei, 13. Kibuci Bucik tábor lakói a gánti turistaházban laknak, a fáradhatatlanabbak naponta biciklin tekernek át a dimbes-dombos vértesi tájon Csákvárra. A tábor első éveiben (2003-ban és 2004-ben) zsinagógatakarítással és a környék valaha élt zsidóságának múltját kutató programokkal, a tradíciók ápolásával teltek a tábori napok, majd országszerte a régi temetők rendbehozásával megtették az első lépést ahhoz, hogy a megújult emlékhelyek a későbbiekben gazdára találjanak. Rendszerint ilyenkor az történik, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) szerződést köt a helyi önkormányzattal a temető további gondozására, anyagi térítés ellenében.

A gyerekek egymás szavába vágva sorolják élményeiket. Tavaly a Pest megyei Pencen hatalmas mennyiségű bozótot kellett kivágni olyan meredek hegyoldalon, ahol megállni sem volt egyszerű feladat; csatárláncot alkottak, és kilyukadt matracból vágtak ponyvát, azon hordták le a sok gallyat. 2012-ben a Bács-Kiskun megyei Apostagon majd’ 400 sírkő állította kihívás elé a Kibuci Bucikat, ezenkívül kánikulai forróság, így rendszerint hajnali fél hatkor láttak munkához.

– A feltárt temetőkről térképet készítünk, pontosan dokumentáljuk a sírokat – jegyzi meg Kósa Tamás. – Ennek köszönhetően Apostagon jelentkezett egy Amerikában élő leszármazott, akinek adományából később körbekerítették a sírkertet. Az értelmetlen vandalizmus és az antiszemita sírrongálások megakadályozása vagy legalább megfékezése érdekében.

*

Böngészem a hosszú listát a Mazsihisz budapesti irodájában. Tamás Péter, vidéki temetőrendezési csoportvezető ugyanis feljegyezte, az elmúlt években milyen atrocitások értek zsidó személyeket és emlékhelyeket. Szerepel rajta a Schweitzer professzor elleni támadás, a budapesti Wallenberg-szobor és a Duna-parti emlékmű meggyalázása, szappanok kihelyezése a szegedi zsinagóga kerítésére – és síremlékek folyamatos rongálása, ledöntése. Nem jutott el a Mazsihiszig a csákvári emlékmű esete: rögtön a tavalyi átadás utáni napokban, egyik éjjel ismeretlen tettesek festékkel öntötték le. Szerencsére előrelátóan olyan védőanyaggal vonták be, hogy le lehessen mosni róla a szennyeződést, így sértetlen maradt.

Előfordul, hogy éppen egy vandál pusztítás irányítja rá az emberek figyelmét a zsidó temetőben uralkodó áldatlan állapotokra. Például márciusban Gyöngyösön 15-20 sírt, köztük két kriptát tettek tönkre, földi maradványokat szórtak szét fiatalok – valószínűleg haszonszerzés reményében, nem antiszemita indíttatásból. Egy hónappal később országos zsidó szervezetek önkéntesei, a hozzájuk csatlakozó helyi segítőkkel nemcsak a megrongált sírok helyreállítására vállalkoztak, hanem megtisztították a temető eddig megközelíthetetlen részeit, láthatóvá tették a feliratokat.

– Körülbelül 1600 izraelita temető lehet Magyarországon, ebből mintegy 1300-ról vannak adataink, többségük elhanyagolt állapotú. Nagy részüknek a Mazsihisz vagy a helyi zsidó hitközség a tulajdonosa, de akadnak önkormányzati kezelésűek is – sorolja Tamás Péter. – Köztudott, hogy a keresztények meghatározott időre váltják meg a sírhelyeket a temetőben. A zsidó vallási törvények nem engedik a temetők felszámolását, a nyughely örökre szól. Mindeközben a régi sírkertek rendben tartásához nagyon hiányzik a fővárosból és a vidékről elhurcolt, összesen 600 ezer zsidó ember és meg sem született leszármazottaik gondoskodása. Az a kevés megmaradt helyi zsidó közösség képtelen egyedül rendben tartani mindet, és ez a feladat, elegendő pénz hiányában, meghaladja a Mazsihisz erejét is.

A magyar kormány a holokauszt 70. évfordulója alkalmából több százmillió forintot ígért az elhagyott zsidó temetők és zsinagógák rendbetételére, felújítására, ezenkívül tervezik, hogy önkormányzatok, iskolák és civil szervezetek pályázhassanak a gondozásukra is. Mert bármilyen dicséretesek a látványos akciók, ahol nincs megoldva, hogyan lesz tovább a jövő hónapban, a jövő évben, ott a természet hamar „visszaveszi” a területet, és rövid időn belül még nagyobb bozóttal hadakozhatnak. Hiába.

A Kibuci Bucik tábor fő támogatója, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolán kívül, a Mazsihisz.

*

Szinte minden Kibuci-gyerek „örökölt” családi történeteket. A szerencsésebbek nem elvesztett rokonokról, „csupán” a gettóbeli éhezésről, a megaláztatásokról, a halálfélelemről...

Őri Ádám őseit a pesti gettóba kényszerítették, 48-an szorongtak egy lakásban – túlélték. Az ország legnagyobb gettójának összesen 288 házában, 4513 lakásban 1944 novemberében 55 ezer ember zsúfolódott össze, főleg gyerekek, nők és öregek; a létszám 1945 januárjára 70 ezerre növekedett. Az éhezés, a betegségek és a nyilasok gyilkosságai miatt rengetegen meghaltak. A rendkívüli hideg és a háborús állapotok miatt az áldozatok negyven napig a zsinagóga falánál feküdtek. A  gettó felszabadulásakor a zsinagóga udvarán 24 közös sírba 2281 holttestet temettek el (3500-at elvittek, és másutt helyeztek örök nyugalomra). A zsidók nem szoktak templomaik mellé temetkezni, ezért is különleges a Dohány utcai zsinagóga sírkertje.

A Kibuci Bucik, a tábor tradíciójához híven, az utolsó napon még egyszer ellátogatnak a csákvári temetőbe. A zsidó vallási hagyomány szerint virágok helyett kisebb köveket tesznek a sírokra. Megemlékeznek mindazokról a zsidó emberekről, akik ott nyugszanak. És azokról is, akik meg sem születhettek.

 

SZIJJÁRTÓ GABRIELLA RIPORTJA

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI







by Dr. Radut.