Jump to Navigation

Lokáltörténetek, Kusturica városi legendái és a sokrétegű, soknemzetiségű pécsi lélek...

2014. szeptember 22.

Ezen a napon bejártuk a múltat – az aranyragyogású reneszánsz, a setét középkor, a szürkeségbe hajló hetvenes évek, s végül a fényben ragyogó római kor – a nekropolisz világa. Vártuk a másnapot, az élőkkel való találkozást, a kulturális főváros jelenét.


Tisztelt TehetségHáz! Kedves Mentorok és Mentoráltak! Tisztelt Közreműködők!

Sikeresen lezajlott a TehetségHáz évadnyitó pécsi kirándulása a hétvégén. Felsorolásszerűen néhány információ és ismertető az eseményekről, amelyeken részt vettünk.

Előzetesben felhívtuk mindenki figyelmét az időjárás szeszélyeire – de ez hamar okafogyottá lett, mert ugyan esős-viharos időjárást jósoltak, ám eltekintve egy esti rövid záportól, mi mindvégig nyárias melegben, napsütésben részesültünk.

Pécsre érkezésünk után elfoglaltuk a szállásunkat az Aranyhajó Fogadóban két, illetve a tanárok, egyágyas szobáikban. Majd elindultunk a Leonardo-kiállítás helyszíneire. A vezetés (Tilai Rita) és a tárlat pazar volt; tökéletesen érthető és figyelemfelkeltő – megismerhettük Leonardo ezeregy arcát, s a lélek vélt helyét a koponya aranymetszés által kimért középpontjában.
(http://www.leonardopecs.hu)

A Schaár Erzsébet Utca a hetvenes éveknek állít emléket, melankóliája és az akkor élt közéleti személyek halotti maszkjai fura, öreges, megmerevedett ellenpontozásai lettek a reneszánsz örökifjú és -mozgó zsenijének.

Aztán következett Csontváry színpompás tobzódása – festményei és a Huszárik újraálmodta géniusz látomás-valósága. Vajon tényleg felköltöznek e remekművek a Vár Bazárba? (http://jpm.hu)

A Belváros árnyas utcái kielégítették az egészséges sétaigényeket és kultúrszomjat – amennyiben valaki múlhatatlan késztetést érzett további sétákra, alternatívaként a következőket választhatta: Zsinagóga; Nemzeti Színház – próbamegtekintése, kulisszajárás; Egyházmegyei Könyvtár; Nádor Galéria (nem választották – fáradtak voltak).

Ezután egy családias hangulatú estebéd az István Pincében. Senkit ne tévesszen meg a hely, időutazás a hetvenes évekbe. A belsőépítész akár Fekete Gyuri bácsi (az MMA elnöke) is lehetne, de hála az égnek, nem ő volt. Mindenesetre szeretettel vártak bennünket; a Tulajdonos ajánlata: háromfogásos bőségtál desszerttel, s hamisítatlan szódavízzel.

A napnak nem volt vége, következett az est fénypontja a sötétség leple alatt: éjszakai tárlatjárat a Cella Septichora Látogatóközpontban és Ókeresztény Mauzóleumban. Programvezetőnk Kálóczi Lola (aki nem filmszínésznő) helyett, Kovács Péter bányamérnök úr.

Ezen a napon bejártuk a múltat – az aranyragyogású reneszánsz, a setét középkor, a szürkeségbe hajló hetvenes évek, s végül a fényben ragyogó római kor – a nekropolisz világa.

Vártuk a másnapot, az élőkkel való találkozást, a kulturális főváros jelenét.

Korai kelés – reggeli a fogadóban. Túra a Belváros feletti Golgotára, és Tóth G. Péter muzeológus érdekes lokáltörténetei, az elénk táruló googlemap-szerű városról – Kusturica városi legendáiról és a sokrétegű, soknemzetiségű pécsi lélekről…

Hosszúséta a Zsolnay Negyed felé, építészet, nemzedéki kérdések, egy kis vallástan és sorsismétlődések.

Délelőtt a PTE egyetemi karainak egy részét látogattuk meg, hátha… 1. PTE Zeneművészeti Kar, Képzőművészeti Kar, Média- és alkalmazott Művészeti Kar és 2. Bölcsészettudományi Kar, Kommunikáció- és Médiatudomány, Szociológiai Tanszék etc.

Majd a Kodály Központ és a Főkönyvtár kaptárkupolája a kerámia csodákkal – itt minden csupa szín és máz, csupa zsolnayba oltott varázsvilág – vajon miért annyira illékony? Makai Viki még egy különlátogatást is tehetett TóthGével a jogi fakultásra…

Ebéd a Zsolnay Menzában – Room Bistro. Majd találkozás Márta Istvánnal, a Zsolnay Negyed ügyvezetőjével és Koller Gabriellával, a ZSN munkatársával. István a megszokott jó kedéllyel adomázott és még közös témára is leltek Csordás Eszterrel. Délután a Zsolnay Negyed családi tárlatait láttuk István és Gabriella vezetésével: Gyugyi-gyűjtemény | Rózsaszín Zsolnay Kiállítás | Látványmanufaktúra | Pirogránitudvar etc.… (http://www.zsn.hu)

Nem próbálom meg visszaadni a látottakat, csak idézem Sárdi Hannáék szavait: Amint lehet, idehozom a külföldi barátaimat – no meg a gyerekeimet majd, idővel (tették hozzá többen is). A szecessziós korszak volt a legerőteljesebb hatással az okostelefonos fiatalokra. Elképesztő az a képesség, amiként a mentoráltak megosztják figyelmüket a közvetlen valóság és a kézben hordozható sajátviláguk között.

Zsolnay Vilmos az egyik legnagyobb és legszélesebb látókörű vállalkozója volt Magyarországnak. Ipari termelés és személyes lakóterek egy hat hektáros területen belül – keveredik a technikai csoda és a szépségre való természetes igény. Aki körbenéz nem termelőegységet lát, hanem egy meseszép birodalmat: Mi mindezt képesek voltunk létrehozni és megőrizni – a mai napig… Mondták Zsolnayék 1949-ben, az államosítás idején, egykoron.

Ezek után a hazajövetel háromórás zötyögése fárasztó, a fejünk zsong, a testünk pihenni akar – szépeket láttunk éberen, sok-sok istenadta tehetség örök lenyomatát…

Jó éjszakát, másnap Iskola lesz (azóta már: volt)!

Barátsággal, Oláh Lajos, Horváth Cecília, Galambos Judit
(és az ottnemlévő mentorok) nevében is, Papp Ervin

(Fotó: Kinpán Dániel)

Akik velünk jöttek:

Mentoráltak:

1. Sárdi Hanna

2. Csordás Eszter

3. Tóth Bence

4. János (Boltos) Emma

5. Székely Olivér

6. Kinpán Dániel

7. Fehér Lili

8. Ben-Yami Maia

9. Ben-Yami Jotham

10. Kiss Bálint

11. Makai Viktória

12. Hevesi Zénó

Tanerők:

13. Horváth Cecília

14. Oláh Lajos

15. Galambos Judit

16. Papp Ervin







by Dr. Radut.