Jump to Navigation

A "Várhegyi György" - díjat 2004-ben Balla Margit kapta

2009. január 31.

Gratulálunk Margitnak!!!

Diákszínház Felnőtt módra

2004. december

Idén a Hanuka-bál keretében Balla Margit, a Lauder Iskolában működő „Javne Színház" vezetője vehette át a Várhegyi György-díjat.

Grafikus, festőként kezdte a pályáját, ám egy idő után egyre több díszletet tervezett; a Radnóti Színháznak, a Merlin Színháznak, az Operett Színháznak, a Soproni Petőfi Színháznak és a Szegedi Nemzeti Színháznak. Néhány éve a Budapest Bábszínház tervezője, igaz, többnyire nem a gyerekeknek szóló el adásokhoz készíti díszlet, látvány és bábterveit. Legutóbbi munkája „A Kékszakállú herceg vára" és az „Egy kiállítás képei" című színdarabok látványtervei. A Javne Színházat 1991 óta vezeti.

– Amint elindult az iskola, rögtön létrehoztuk ezt a csoportot. Eleinte Purim-játékok at újítottunk fel, de kiderült, hogy nem jegyeztek le belőlük túl sokat, így magam kezdtem a színdarabokat írni, illetve átdolgozni, dramatizálni. Évente létrehoztunk egy- egy új színdarabot. Az idén szerveztünk egy másik gyerekszínházat is, melynek neve Almemor, zenés ifjúsági színház és stúdió . Itt van mellettem beszéd-, ének- és mozgástanár is. Ide bárki jelentkezhetett, amikor meghirdettük. Velük majd ősszel mutatkoztunk be, a Zsidó Nyári Fesztivál keretében.

Van a gyerekek között olyan, aki színházi pályára készül?

– Nincs. Szerintem ez addig jó, amíg örömszínházként működik. Egy fiú szinkronizál, de belőle sem lett színész. Nem is terelem őket ebbe az irányba.

Válogatás vagy jelentkezés útján kerülnek be a gyerekek?

– Is-is. Az, hogy ki mit csinál, közösen alakul ki. Ha valamelyikük érzi, hogy hamisan énekel, nem tolakodik az énekes főszerepért. Van, aki évek óta mellékszerepet játszik, mert neki is úgy esik jól. Volt, aki azt mondta, bízzunk rá valamit, mert szeretne ott lenni, így ő lett a világosító. Ha úgy adódik, személyre szabottan is kitalálunk egy-egy dolgot. Egyszer Dávid ot játszottuk, és az Isai t játszó fiú eltörte a lábát. Nem osztottam másra a szerepet, hanem beleírtuk a rímes szövegbe, hogy „ jött Isai, a gipszlábú apa ". Az el adás után két néni beszélgetett, hogy honnan találtunk gipszelt lábú gyereket a szerepre. Elhitték, hogy ennek így kell lennie.

Nehezebb gyerekekkel dolgozni, mint felnőttekkel?

– Jó dolog, ha egy színésznek van szakmai gyakorlata, de én mégis jobban szeretem a gyerekek kedvességét, humorát, egyszerűségét. Ami a fegyelmet illeti, néha nem könnyű, de hát nincs ez másképp a felnőttekkel sem. A gyerek szereti, ha irányítják, és rendben tartják. Ha az eredmény igazolja a szigort, vagy a néha előforduló ordibálásaimat, akkor utólag soha nem szoktak haragudni. Nagyon jó látni, mikor az előadás végén örülnek a tapsnak, boldogok, és tudják, hogy ez olyan siker, amiért nagyon megdolgoztak. A színházat halálosan komolyan vesszük. Úgy kell viselkedniük, mint egy igazi színházban a felnőtt színészeknek. Mindig meghallgatom az ötleteiket, és – bár teljesen kész szövegkönyvet kapnak – ha tetszik valami, benne maradhat. A szöveget egyébként a gyerekekre írom, mert ismerem őket, és tudom, hogy kihez milyen szerep illik.

A szövegeken, darabokon túl az előadásmód mennyire kötődik a valláshoz, a tradíciókhoz?

– A zsidó monda- és mesevilágnak nem túl tágak a keretei. De pont ez benne az érdekes, hogy ezeken belül kell mozogni, és ebben kitalálni valamit. Ha megnézel egy olyan zsidó előadást, ahol nem bennfentes a rendező, akkor néha túltengeti azt, amit most tanult meg. Én ezzel nagyon sokat foglalkoztam, mert érdekel, és mert szeretem, és remélem, nem hibázok. Mi is beépítjük a vallási elemeket, de úgy, hogy észre sem lehet venni, hogy ott vannak. Aki nincs tisztában ezekkel a dolgokkal, csak azt látja, hogy például a színpadon a rabbi kezet mos, és közben beszél. De úgy mos kezet, ahogy kell. Ez nem tűnik fel annak, aki nem tudja, hogyan kell kezet mosni. De aki ismeri, az észreveszi.

Mennyi idő, amíg elkészül egy előadás?

– A Javnéval vasárnaponként, az Almemorral szerdánként próbálunk. Mivel a gyerekek néhány óránál tovább nem bírják, illetve az iskolai feladatok és különórák mellett nem tudunk hetente többször próbálni, egy darab elkészítése általában egy évig tart, de volt, ami még hosszabb időt vett igénybe. Az Almemorral most annyival szerencsésebb a helyzet, hogy rövid történeteket rakunk össze. Hamarabb megtanulható, és ha valaki hiányzik, egy másik jelenetet próbálunk.

Nem unják, hogy egy éven keresztül ugyanazokkal a szövegekkel, jelenetekkel foglalkoznak?

– A Javne Színház évek óta úgy működik, hogy családok ehhez igazítják a vasárnapjukat. Ha nem szeretnék, gondolom, nem jönnének. Én meg örülök neki, hogy ott vannak…

Rick Zsófi






by Dr. Radut.