Jump to Navigation

Jom házikáron

Izrael elesett katonái és a terror áldozatai emlékére szentelt nap.


Jom házikáron – Izrael elesett katonái és a terror áldozatai emlékére szentelt nap – minden alkalommal megelőzi Jom háácmáutot. A csendes és méltóságteljes gyászünnep az esti órákban adja át a helyét a féktelen örömnek és mámornak. Mindkét emléknap előbbre hozható egy vagy két nappal annak érdekében, hogy a gyásznap ne essen egybe a sábesszel.

 

Az Emlékezés Napja hivatalosan a Cahal, a Zsidó Brigád, a Hagana és az Irgun Cvai Leumi (Ecel) kötelékében 1860 óta hősi vagy mártírhalált halt férfiak, nők és gyermekek napja.

 

Az Emléknap – a bibliai ünnepekhez hasonlóan – naplementekor köszönt be minden évben. Nyolc órakor megszólalnak a légvédelmi szirénák, a Siratófalnál kezdetét veszi az állami megemlékezés: a nemzeti lobogót félárbocra eresztik.

 

Másnap délelőtt tizenegykor megismétlődik a Jom Hásoá napján már hallott szirénaszó és az országos vigyázzállás. Az elesettek hozzátartozói e napon látogatják a temetőket. Az állami lobogót az esti záróünnepség keretében vonják ismét fel: tűzijátékok festik meg az eget országszerte, és megkezdődik a Nagy Buli.

 

Az Emléknapot részint azért időzítették a Függetlenség Napja elé, hogy az ünneplőkkel éreztessék: a zsidó állam harmadszori kikiáltásának, a szabadságnak és a függetlenségnek súlyos ára van – részint pedig azért, mert annak idején az izraeli politikusok sokat vitatkoztak, de a dátum felől megegyezni képtelenek voltak.

1949-ben az első Függetlenségi Nap alkalmával emlékeztek meg a hősi halottakról és a mártírokról is, és 1950-ben is ez volt a felállás, noha egyszerre gyászolni és ünnepelni logisztikailag is, érzelmileg is bajosnak bizonyult. Így jutottak arra a következtetésre 1951-ben, hogy a Jom házikáron előzze meg a Jom háácmáutot. A megoldás 1963-ban emelkedett törvényerőre.

 





by Dr. Radut.